Emlékezés Kárpáti Andreára
Emlékezés Kárpáti Andreára
(1955-2025)
Kárpáti Andreát nem csak szülővárosához, Bajához fűzte szoros kapcsolat, hanem a Tanítóképző Főiskolához is, ahol édesanyja énektanárként és karvezetőként működött. Bár tíz éves korában családjával Budapestre költözött, mégis igazi lokálpatrióta maradt. Sokat jelentett számára a város, a kulturális örökség, amit szülei áthagyományoztak rá. Édesanyja mint Kodály-tanítvány továbbadta a pedagógiai hivatástudatot, amit ő is élete végéig magáénak érzett és vallott. Budapestre költözésüket követően a József Attila Gimnáziumban (mai nevén Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium) folytatta tanulmányait, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett művészettörténész, valamint angol nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. Ezt követően az ELTE-n doktorált, majd 2002-ben az MTA doktora címet is elnyerte. Részt vett a Magyar Iparművészeti Főiskola (mai nevén Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) Tanárképző Tanszékének megalapításában, és 17 éven át oktatott a középiskolai rajztanárképző programban, illetve az ELTE Neveléstudományi Intézetében. 2019-től a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének egyetemi tanára volt, ahol a Vizuális Kultúra Kutatócsoportot vezette.
A szakmai munka folyamatosan inspirálta, mindig új utak és lehetőségek felé vitte. Így lett 2017-től a budapesti Művészetpedagógiai Konferencia sorozat alapító elnöke, a Vizuális Kultúra módszertani folyóirat alapító szerkesztője, valamint a Vizuális Mesterpedagógus Műhely alapítója. 2023-tól az MTA Közoktatás-fejlesztési Kutatási Program társelnökeként vett részt a kutatások szakmai irányításában. Pályája során számos elismerésben részesült: 1998-ban megkapta a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által alapított Kis Árpád Díjat, 2001-ben pedig a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete Életműdíját vehette át. 2012-ben Szent-Györgyi Albert Díjban részesült, majd 2005-ben megkapta a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét. Az Amerikai Rajztanárok Szövetsége Nemzetközi Kutatási Díjjal ismerte el munkáját 2002-ben, és legutóbb, 2023-ban az MMA Elnöke nyújtott át neki elismerő oklevelet a művészetpedagógiai kutatásaiért.
„A kutatásalapú pedagógiai innováció áll munkám középpontjában” – nyilatkozta, és ezt képviselte a hazai és nemzetközi kutatásaiban, könyveiben és színvonalas publikációiban. De nem csupán elméleti szakember volt, hiszen, ahogy mondta: „A pedagógiai gyakorlatban is bizonyítanunk kell kutatási eredményeink hatékonyságát. Ott nem mondhatjuk, hogy csak képességteszteket veszünk fel, és az oktatási gyakorlat maradjon úgy, mint eddig”.
Kárpáti Andrea 2025. augusztus 8-án hunyt el, ugyanabban az évben, amikor a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szakmai konferencia keretében köszöntötték tanítványai és munkatársai a 70. születésnapja alkalmából. Amikor arról kérdezték, mi kell ahhoz, hogy egy nő magas tudományos fokozatot szerezzen, így válaszolt: „A tehetség, kitartás mellett támogató család, szerencse és erős lélek is kell a sikerhez.” Kárpáti Andreának mindez megadatott, és rendkívül produktív módon járult hozzá mind a nevelés-, kommunikáció- és médiatudomány műveléséhez, mind a pedagógusképzéshez. Nemzetközi szinten is elismert szakemberként fő kutatási területe a vizuális képességek fejlődésének vizsgálata (ld. kamaszok vizuális nyelve), a vizuális kreativitás és a kreatív gondolkodás fejlesztése, a digitális képalkotás és vizuális kommunikáció volt. A 8. Művészetpedagógiai Konferencián kerekasztalbeszélgetést moderált a Mesterséges intelligencia és a művészetek témájában, és tervezett még két könyvet írni az eddigi munkái alapján. Egyetemi tanárként 40 doktori témavezetést vállalt, jómagam 37. voltam a sorban, aki szakmai útmutatása nyomán doktori fokozatot szerzett. Hálával gondolok rá és tisztelettel emlékezem. Andrea bátorító, lelkesítő személyisége többünket segített át nehézségeken. Utolsó interjújában így nyilatkozott: „Olyan, hogy semmit se lehet tenni, csak nagyon ritkán adódik… Példát kell mutatnunk a művészettel nevelőknek, élen kell járni abban, hogy mindig tehetünk előre egy kicsi lépést.” 1
Szavait őrizzük, emléke velünk marad.
Írta: dr. Szabó-Szettele Katinka