Az idei évben is méltóságteljes emlékműsorral tisztelegtek főiskolánk hallgatói az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt.
A műsor nem csupán felidézte a történelem eseményeit – élővé tette azokat. A színpadon elhangzó idézetek, személyes visszaemlékezések és irodalmi részletek olyan erővel szólaltak meg, mintha maguk a forradalom tanúi álltak volna közöttünk.
A hallgatók érzékeny előadásmódja életre keltette a forradalom napjainak hangulatát: a reményt, a félelmet, a közösség erejét és a szabadság iránti olthatatlan vágyat. A szereplők hol államfők hitet adó szavaival, hol hétköznapi emberek személyes vallomásaival elevenítették fel az eseményeket. John F. Kennedy, Albert Camus vagy Barack Obama gondolatai mellett megjelentek azok is, akik a történelem sodrában saját életükkel formálták a szabadság krónikáját. Láthattuk az első egyetemi felvonulás örömét, érezhettük a feszültséget a Parlament előtt, majd a rádió ostromának félelem és bizakodás közti pillanatait. A hallgatók kiemelkedő hitelességgel jelenítették meg, hogyan váltak az egyszerű polgárok a nemzet hőseivé.
A műsor különleges erejét az adta, hogy egyszerre mutatta meg a forradalom nemzeti és emberi arcát. A történelmi idézetek mellett meghallgattuk Bibó István gondolatait a nép egységéről, Tamási Áron hitvallását a függetlenségről, Örkény István Budapest iránt érzett tiszteletét, szeretetét és büszkeségét, valamint olyan egyéni gondolatokat, amelyek rávilágítottak: 1956 nem csupán egy dátum, hanem élő örökség, amelyet a fiatal generációk szívükben visznek tovább. Ne feledjük, hogy minden korban szükség van bátorságra, összetartozásra és kiállásra az igazság mellett!
A záróvers és a kórus közös éneke lélekemelő volt.
A hallgatókat Ladányi Éva és dr. Kosóczki Tamás oktatók készítették fel.
