Dr. Rácz-Fodor Sándor a Bajai Tanítóképző egykori növendéke, később a főiskola oktatója 2024. július 19-én, életének 84. évében elhunyt. Dr. Rácz-Fodor Sándor több szállal is kötődött intézményünkhöz, hálás szívvel, tisztelettel gondolunk rá.
Prónayfalván, mai nevén Tázláron született. Az általános iskola elvégzése után egy évi gimnáziumi tanulást követően a Bajai Tanítóképzőbe nyert felvételt, amely akkor középfokú intézet volt. 1958-ban érettségizett, és a kötelező gyakorlóév után 1959-ben kitűnő képesítéssel tanítói oklevelet szerzett. Tanítói munkáját tanyai iskolában kezdte: Tázlár-Szanksarok pusztán négy évig összevont 5-8. osztályú csoportot tanított.
Felsőfokú tanulmányait a Szegedi Tanárképző Főiskolán kezdte, majd egy év után felvették a József Attila Tudományegyetemre. Egyetemi éveit a kötelező katonai szolgálat miatt meg kellett szakítania, így 1970-ben szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát.
Tanítói, szaktanítói tevékenysége ebben az időben a Kiskőrösi Bem József, később a Petőfi Sándor Általános Iskolához kötődött. Egyetemi tanulmányai befejezésétől 1973-ig a kiskőrösi középiskolai diákotthonban főhivatású nevelőtanárként dolgozott. Ekkor Bajára költözött, ahol a Bányai Júlia Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában magyar-történelem szaktanárként alkalmazták.
1978 szeptemberében a Bajai Tanítóképző Főiskola által meghirdetett adjunktusi beosztást pályázott meg a közművelődési tanszéken, melyhez az Eötvös Lóránd Tudományegyetem közművelődési szakát is el kellett végeznie. 1981-ben jeles eredménnyel népművelési előadói oklevelet szerzett. Ezt követően doktori értekezés elkészítésére vállalkozott a szabad művelődés időszakának (1945-1949) a tanítóképzőnkhöz kapcsolódó történetéről. 1985 júniusában bölcsésztudományi doktorrá avatták pedagógiai (közművelődési) tudományterületen. A doktori értekezése kibővített változatát a Szegedi Akadémiai Bizottság pályázata keretében egy, a Bács-Kiskun megyei középfokú tanítóképzőkről szóló kötetben megjelentették.
Tanári munkája elismeréseként 1985-ben miniszteri Kiváló Munkáért Kitüntetésben részesült.
1988-ban tárgyi emlékek és írásos dokumentumok gyűjtésével részt vett az Eötvös József Főiskola történetét bemutató múzeum létrehozásában.
Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum támogatásával 1995-ben az ezer éves magyar iskola jubileumára állandó kiállításként működő múzeumi tantermet rendezett be, ami ma is látogatható. A létrehozásáért 1996-ban Eötvös aranyéremmel tüntetették ki.
Főiskolai tevékenysége ezután a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékhez kapcsolódott, ahol gyermekirodalmat és tantárgypedagógiát oktatott. 1997 és 2000 között fakultásigazgató-helyettesi feladatokat is ellátott: a hallgatók tanítási gyakorlatát irányította. A bajai és a magyar tanítóképzés történetéről szóló publikálás és előadások tartása végigkísérte a pályáját.
2002-ben nyugdíjba vonult, Debrecenbe költözött, majd a Hajdúböszörményi Mezőgazdasági Szakközépiskolában magyar szakos, részmunkaidős tanári állást vállalt, ahol 2004-ig tanított.
Aktív nyugdíjasként monográfiát írt A bajai tanítóképzés története 1870-1996-ig címmel. 2009 szeptemberében 50 éves szolgálata elismeréseként aranyoklevelet vett át a főiskolán.
A Debreceni Déri Múzeum Baráti Körének tagjaként magyar írókról, költőkről előadásokat tartott; virágokat fotózott, képeiből számos kiállítást rendeztek; érméket gyűjtött. Színes egyéniség, kedves beszélgetőtárs volt.
Emlékét szívünkben őrizzük.
(Bakonyiné dr. Kovács Bea)
