Fröbel-torony

Egy kooperatív játék próbája a főiskolán

Külföldi útjaim során többször találkoztam egy játékkal, amely felkeltette az érdeklődésemet. Az interneten csak elszórtan találtam rá hivatkozást, tavaly (2022-ben) azonban nemcsak a játék nevére, hanem egy forgalmazójára is ráakadtam. Mivel éppen akciósan kínálták, habozás nélkül megrendeltem, és hamarosan meg is érkezett a masszív csomagolás.

A játékot német nyelvterületen Fröbelturm – Fröbel-torony – néven forgalmazzák. A név eredete kettős. Friedrich Wilhelm August Fröbel (1782-1852) az egyik legjelentősebb német reformpedagógus – őt tekintik az óvódák megalapítójának. Pedagógiájának fő eleme a szabad játék, mivel érvelése szerint a gyermekek tanulását saját maguk irányítják – nem lehet kívülről rájuk kényszeríteni. Az ő tiszteletére a Türingiai Erdőszövetség 1888-1890 között a Türin-giai Pala-hegységben, Oberweißbach mellett, a 784 m magas Kirchberg csú-csára egy kilátót emeltetett. A kilátó a Fröbelturm nevet kapta, és négyszögletes hasáb alakja jól megfeleltethető a játékkal építtetendő toronynak.

A Fröbel-torony játék, de nem tanulságok nélkül. Sokszor hivatkoznak rá az élménypedagógia keretein belül, de legelterjedtebb alkalmazási területe a csapatépítés, mert jelentősen épít az együttműködésre, a kooperációra. Ennek megfelelően jól illeszkedik az Eötvös József főiskola profiljához, mert a játék-pedagógia mellett a Gazdálkodás és menedzsment szakon oktatott Projektmenedzsment tárgyon belül egy külön előadás foglalkozik a kooperációs technikákkal. Nyilvánvaló, hogy a játék közvetlenül nem alkalmazható egy gazdasági projekt megvalósítása során, de a kooperáció mibenlétének, működésének megtapasztalásához élmény-szerűen járul hozzá.

A játék lényege egy akasztóeszköz – nevezzük darunak –, amely lánccal kapcsolódik egy tányérhoz. A tányéron 12 lyuk található, a lyukakba egy-egy hosszú heveder fűzhető. Így 24 kötélvég keletkezik, de ha 24-nél kevesebb játékos van, egy személy használhatja mindkét kezét, illetve az egymás mel-letti kötélvégek összefoghatók. A feladat az, hogy a daru irányításával a földön/padlón heverő, a felemeléshez alkalmas hasítékokkal rendelkező hat da-rab hasáb egymásra helyezésével tornyot építsünk.

A játékot négyéves kor fölött, és 24 főig javasolják. Nyilvánvaló, hogy nagyobb létszám esetén a játék kooperációs lehetőségei jobban érvényesülnek, így főiskolánk adottságai mellett célszerű volt több csoport összevonásában gondolkodni. Ezért megkerestem dr. Kiss Zoltánt, a Pedagógusképző Intézet igazgatóját, hogy hirdesse meg a játék próbáját hallgatók és kollégák számára. Időpontnak 2022. november 28-át jelöltük ki, helyszínnek pedig a Kistorna-termet, a játék helyigénye miatt.

A próba napján 19 személy – négy oktató és 15 hallgató jelent meg. Az alapjáték esetében csak a feladat kitűzése – toronyépítés – hangzik el, az együttműködés módját a játékosoknak kell kitalálniuk. Esetünkben ez azzal járt, hogy az oktató kollégák hamar vezető szerepben találták magukat, és ők irányították a játékot. Így sem volt egyszerű: majdnem egy óra kellett a hat hasáb egymásra helyezéséhez. A fő problémát az okozta, hogy a tornaterem parkettája erősen csúszott, és nehéz volt a hasábok fölállítása a fölemeléshez. Ezért az első elem fölállítása után a többit egy polifoam szivacsra helyeztük, és így a feladat végrehajtása könnyebbé vált.

A játék különböző módokon nehezíthető: némán kell játszani, egy sze-replő szemét bekötik, több csapat versenyez időre. Szofisztikáltabb változatában ragasztó szalagon a hasábok nevet kapnak, és így „érték”-piramis építhető.

A főiskolai próbán csak az alapjátékot játszottuk, de a torony elkészülte után a részvevők a függelékben található kérdőív segítségével értékelték a játékot, illetve írták le tapasztalataikat. A továbbiakban ennek a felmérésnek az eredményeit ismertetem.

A kérdőív hétfokozatú Likert-skálájú kérdéseinél, melyek csak a vég-pontjaikon voltak nevesítve, a válaszoknak pontértéket adtam 1-től 7-ig, majd átlagot és szórást számoltam. A kapott eredmények az alábbi táblázatban lát-hatók úgy, hogy a kérdéseket az átlagok szerint csökkenő sorrendbe helyeztem, a három negatív állítást pedig pozitív formába fogalmaztam át.

A kapott eredmények alapján azonnal kijelenthető, hogy a játék igazolta kooperatív jellegét, mert a legmagasabb átlaggal és a legkisebb szórással az „Együtt tudtunk működni” állítás került az első helyre. Meglepő, hogy a második helyre két olyan állítás került, amelyek eredetileg negatív módon lettek megfogalmazva – „Ellenséges volt a hangulat”; Egyedül éreztem magam” – mégpedig a legmagasabb szórással. Ennek oka az, hogy három személy kivételével mindenki a legpozitívabban válaszolt, míg két személy a legnegatívabban. (Utóbbi esetben nem zárható ki, hogy a skálát értették félre.) Ezután olyan állítások következnek, amelyek a játék hangulati összetevőire utalnak, de még mindig 5 feletti átlaggal. A legalacsonyabb átlagokat közepes szórással azok az állítások hozták, amelyek az egyéni „haszonra” utaltak. Ez azért is érdekes, mert ugyanakkor az egyéni hozzájárulást 5 feletti átlaggal hozták a játékosok.

A szövegesen megfogalmazott tapasztalatok részben igazolták az átlagok vizsgálatából megfogalmazott kijelentéseket, ugyanakkor figyelemre méltó részletekre hívták fel a figyelmet. Önmagukra nézve legtöbben azt emelték ki, hogy tudtak segíteni, bátrak és figyelmesek – egy valaki hozzátette, hogy ettől jól érezte magát. Négyen ugyanakkor megállapították magukról, hogy türelmetlenek.

Sramó András